A mai napi rohangálás után úgy döntöttem, befekszem a kádba. A gyerekek táborban, a párom későn ér haza. Bevittem magammal egy könyvet is, de nem olvastam, csak bámultam ki a fejemből, s azon töprengtem amit valamelyik nap egy ismeretlen írt nekem e-mailben. Kifogásolta (amit már a blogon is többen megtettek), hogy miért megyek én neki mindenkinek, miért támadom a városvezetést, és minden közszereplőt.
Nem hiszem, hogy ezt tenném. Csak leírom a véleményemet (nem is mindenkiről), s igyekszem tényekkel alátámasztani mondandómat. Lehet ezért gonosz sárkánynak tartani engem, csakhát az élet ilyen, ha én nem teszem, megteszi más. Mint ma már írtam egyszer, az emberek nem hülyék, s azt sem szeretik, ha hülyének nézik őket. Hiányolom egyébként a vitapartnereket, leginkább azokat, akik nem csak érzelmeiktől vezérelve „kikaptak” eseményeket, személyeket a világ dolgaiból, hanem azokat, akik tényleg megérteni és megértetni akarják a világot, megalapozott véleményt mondanak. Eddig sajnos nem sok ilyen megfontolt vitatkozó akadt. S ki dönti el, hogy ki a jó vitapartner? Nem én. én biztosan nem. Én legfeljebb felveszem a kesztyűt, vagy nem, de sokkal fontosabbnak tartom információkat közölni, mint mindenáron saját álláspontom igazáról győzködni bárkit is. A tények sokszor önállóan is elmondják, milyen is a világ, s milyenek a bennük élő emberek. Én meg ilyen vagyok. És még mindig szőke, ha hiszitek, ha nem.
Bízom abban. lassan vége az uborkaszezonnak, s kicsit megpezsdül a blog, hiszen sokszor én magam is úgy érzem (amivel gyakran megvádolnak a háttérből), csak a magam kedvéért írogatom soraimat. Mások azt mondják, feltűnési viszketegség motivál. Butaság. Ha fenn lenne a fejlécben a fényképem, no de így?
Igazán most ennek a néhány sornak sincs jelentősége. Csak elgondolkodtam. Látom, hogy sokan olvassátok, mégha nem is reagáltok rá nyilvánosan. S ez megnyugtat, mert meggyőződöm róla naponta, hónapok után is érdekel benneteket, hogy mi történik Cegléden.
Most csak ennyi. Puszi:
Josephin
