Minden jót kívánok mindenkinek!
Egyelőre úgy döntöttem, felfüggesztem a blogírást, mert nem vagytok rá vevők, nem fontos számotokra ez a fajta kommunikáció. Ennek okát Ti ismeritek, bár véleményem nekem is van erről. Majdnem három hónapot töltöttünk itt, három olyan hónapot, amely sok ismeretet adott valamennyiünknek. Érdekes volt számomra, hogy ki hogyan és miért szólal meg, kinek mi a fontos, ki mit szeretne.
Voltak komoly intellektusról árulkodó hozzászólások, aztán olyanok is, melyeket az érzelmek vezéreltek, de annak sem voltunk híján, mikor az indulatok kerekedtek felül.
Nem gondolom, hogy a gyűlölködés mozgatta volna a blogot, az érintettek, akikről szó volt, nyilván úgy érezték, személyüket támadjuk, támadják, de nem ez volt a lényeg. Aki közéleti szerepben tetszeleg, közéleti beosztást vállal, azzal megkapja a kritikákat is, esetlegesen a kellemetlen megjegyzéseket.
Nem tudom, jutottunk-e valamire, volt-e haszna a hozzászólásainknak, vagy egyszerűen csak – mint ahogyan egy hozzászóló megfogalmazta – kinyitottuk a szelepet, hogy távozzék a gőz. Lehetséges ez is, bár én inkább szeretném azt hinni, megmutattuk önmagunknak és a helyi hatalomnak is, hogy van véleményünk.
Ennyire futotta, eddig tartott ki a lelkesedés, ennyire volt elég az intellektus, a meggyőződés, az érzelem, a félelem. Több volt ebben a bolgban, minthogy így érjen véget, minthogy a hallgatás nyomja agyon. Ennyire futotta, ennyik vagyunk, ennyi a szellemi tőkénk, a szellemi energiánk. Jó nekünk a csönd is. Hát legyen. Igaza volt Kisfaludi Péternek.
Természetesen nem törlöm a blogot, aki akar, még próbálkozhat. Figyelemmel fogom kísérni, hogy történik-e valami, de már nem fűzök hozzátok nagy reményeket. Csodának kellene történnie, hogy én ismét írjak bárki érdekében is. Tőlem is csak ennyi telik. De köszönöm mindenkinek az eddigi közreműködést. Visszatérek én is a hétköznapi életembe, ahol kommunikálnak velem, ahol válaszolnak a kérdéseimre.
Minden jót kívánok Nektek.
Josephin
