Kedves Servatius!
A fenti cím az e-mail címem.
Engem nem érdekelnek a tankok. Semmilyen tank sem érdekel, valószínűleg az emberölés technikai-technológiai fejlődése nem vonz. Ez az én hibám, ha ez egyáltalán hiba, s igazság szerint jobban szeretem az irodalmat, a képzőművészetet, a zenét. Másféle értékek ezek, mint amiről a mindennapok, vagy a politika szól. Szerintem.
A blog – mondjuk azt, ha ez kielégít néhány hozzászólót, esetleg megnyugvást ad – legyen politikai. Volt már erről szó, bár engem nem érdekelnek a címkék. Az sem érdekel, hogy a blogra vagy rám ki milyen cetlit akar akasztani, mert számomra nem ez fontos.
Gondolom, az már kiderült, ezen a virtuális téren nem riadok meg semmiféle tanktól, akár forog a lövegtornya, akár nem. Ha csak az én véleményem számítana, vagy csak azt szeretném hallani mindenkitől, amit én látok jónak, ha a blog esetleges politikai színezete lenne fontos számomra, akkor egyszerűen levettem volna az ellenvéleményeket. De nem így történt. Ami viszont fájdalmasan érint – ha mondhatom így –, eltűnt az önkéntes hozzászólók zöme, akik fontos hozzászólók voltak, akik nem köpködtek, nem mocskolódtak, nem politizáltak direktben, nem háborúnak tekintették a blog „közéletét”, hanem értelmes, emberi hangon szólaltak meg. Hiányolom őket. Nagyon.
Kedves Servatius!
Én nagyra értékelem a Te közreműködésedet, pedig ugye bevallottan jobboldali embernek tartod Magad. Szinte teljességében egyetértek a gondolataiddal (kivéve ezt a „lárvaarcú” kifejezést, amely már több mint pejoratívnak tűnik számomra), viszont sok mindenben nem értek egyet Angelo és Sturmgesutz bejegyezéseiben. A blog egyébként nem politikai blog, én inkább közéletinek nevezném, mert engem a közélet érdekel, a politika nem. S engem az értékek érdekelnek, a tények, az érvelések. S ezért hiányolom a normális, értelmes emberi gondolatokat a blogot csak olvasó, de már nem író hozzászólóktól, akik letették itt névjegyüket, akik első pillanattól tudták, hogy egy kisvárosban nem lehet ilyen szinten és ilyen módon politizálni, ahogyan mostanában történik. Ennek oka nagyon egyszerű: mert ez egy kisváros, mikroközösségekkel, átlátható, belátható, felmérhető történésekkel. Szinte „mindenki ismer mindenkit”, s nehéz lenne bármit is titokban tartani. A blog célja soha nem a politizálás volt, hanem a kommunikáció, a párbeszéd (s ezt Te kedves Servatius tökéletesen jól tudod, és jól műveled). Ha a két fiúnak a világ csak politikai alapon működik, engem az sem zavar, de én úgy gondolom, egy kisvárosban a közéletnek sem szabadna ilyen alapon működne, ha meg ilyen alapon működik, akkor az aktuális helyi hatalom ne csodálkozzék, ha nem tetszik a működésük a választópolgároknak, vagy a választópolgárok egy részének.
Én azt szeretném, ha tisztán mennének a dolgaink, ha nyíltan és őszintén beszélhetnénk bármiről. Én sem itt, sem a valós életben nem akarok tankba ülni, nem akarok senkin sem átgázolni, nem akarok senkit eltörölni a földről. A blogon is megteremtettem a lehetőségét a tisztességes küzdelemnek, a tisztességes párbeszédnek. Mert ez csak egy blog. Egy tükör, s a tükörképet nem egyedül én állítom be, nem egyedül én alakítom, attól lesz teljes, hogy mindenki elmondhatja a véleményét kulturált keretek között. S ez a kép lesz Ceglédről. Ez láthatja mindenki, aki akarja látni. Ha nem ezt akarja látni, akkor nem látogatja ezt a lapot, vagy tesz hozzá saját kútfőjéből. Mint ahogyan Te is, és még sokan mások.
Én csak erre vagyok hajlandó, amíg úgy látom, van értelme ezt csinálni. S még egyelőre van, akkor is, ha sokszor bele vagyok fáradva a meddőnek tűnő vitákba. Sokszor úgy érzem, nem vagyok elég rátermett ahhoz, hogy jól levezényeljem ezt az egész virtuális játékot. De igyekszem. Most csak ennyit tudok ígérni: igyekszem.
Puszi:
Josephin
(Egyébként én is azt mondom, Angelo, maradj velünk!)
