Kedves Lexx!

Valójában egyetértőleg bólogatok minden alkalommal, mikor a bejegyzéseidet olvasom, de olykor úgy érzem, mi itt a blogon egy kissé leegyszerűsítjük a dolgokat, majdnem fekete és fehér szintre. Valóban butaságokat beszél Orbán Viktor, de szerintem ezt ő is tudja. Sőt, szerintem politikusaink zöme minden egyes alkalommal tisztában van vele, mikor mond butaságokat, mikor mond féligazságokat, s épp mikor hazudik. Ezt nyilván azért tehetik meg ily szabadon, bátran, büntetlenül, mert a demokrácia alapját adó törvényesség jelenleg nem szinonímája az igazságnak, a tisztességnek. Amíg a jogalkalmazás, a jogértelmezés szerint szinte teljesen ellentétes ítélet születik másodfokon, mint az elsőn, akkor némiképp el kell gondolkodnunk a jogállamiságba vetett hitünkben (s most tekintsünk el attól az extrém helyzettől, hogy a másodfokú bíróság birtokába a tényállást alapvetően megváltoztató bizonyítékok kerülnek).

De maradjunk a demokráciánál és a politikánál. A politika nagyon gyorsan felismerte, hogy mint törvényalkotók, törvényhozók, óriási helyzeti előnyben vannak. Csak ha a privatizációt és a kárpótlást említem fel, rögtön láthatjuk, hogy mennyire alkalmatlan volt a két törvény céljának betöltésére, legalábbis ami Magyarország érdekeit tartotta volna legfontosabbnak. Az egyéni érdekek alapján készült két törvény szerint (teljesen törvényesen, ezt hangsúlyozom), hatalmas vagyonok birtokába juttatta a törvényalkotók jelentős részét, s a hozzájuk közelállókat. Ez a technika mai napig is él. A gazdaság újabb és újabb szabályzókat követel, s az újabb és újabb szabályzókba rögtön hatályossá válásukkor ott vannak beépítve a kiskapuk. Akik ezzel tisztában vannak, szintén nagy nyereséggel zárnak az adott területen, viszonylag rövid időn belül. Aztán nagy hírverés és látványosság közepette becsukódnak ezek a kiskapuk. De mindig születnek újabb jogszabályok, melyek így működnek. Nézd meg az oktatást, szinte hónapról hónapra változik minden, a jogszabályokkal együtt gombamód nőnek ki a földből a különféle szervezetek, iskolák, tanfolyami-, képzési központok. A pénz meg dől. Ki fizeti meg az árát? Valószínűleg az adófizetők, s a szülők, pedagógusok.

De említhetném az egészségügyet is. Jó példa erre a helyi önkormányzat készülő döntése. Az a kórházigazgató, ki egyben önkormányzati képviselő is, saját cégét ajánlja egyedüli megoldásként a kórház és ezzel együtt a város problémáinak megoldására. Összeférhetetlen? Egy jogász biztosan megmondaná. Talán az. De mihelyst a Bobál úr kilép (papíron) a cégéből, törvényesen máris rendben van a dolog. Igazi képviseleti demokráciában nem biztos, hogy egy önkormányzat azt a döntést hozza, mint most a Földi féle társaság. Talán nem, de ez nyilván nem Magyarországon történne, talán kissé nyugatabbra. Privatizálni a kórházat nem akarják (érthető, mert akkor nyílt versenytárgyalást kellene meghirdetni), a kht. alapítása meg önkormányzati hatáskörben hagyja a döntést, valós verseny nélkül. Van egy kórházunk, amely most veszteséget termel. Kht-t csinálnak belőle, s rögtön nem lesz veszteséges? Talán nyereséget is fog termelni? Ha így van, akkor Bobál úr ezekszerint nagyon rossz igazgató. (Egyébként Salvador a blogján jókat írt az egészségüggyel kapcsolatban valamikor, érdemes elolvasni.)

Tehát a törvényesség és az igazság sokszor nem ugyanazt jelenti. A Táncsics esetében (de mondhatnám a Bem-et, Kereskedelmit is) törvényes volt a döntés, de etikátlan, tisztességtelen, s egyáltalán nem szakmai. Én, idealista lévén, azt mondom, egy igazi képviseleti demokráciában egy ilyen döntés után lemond a polgármester, de lehet, hogy az egész testület. Nálunk, Magyarországon, Cegléden nem így történik, még ők vannak megsértődve. hogy az emberek hogyan merészelik kritizálni őket. Bizonyos értelemben nálunk tényleg nincs demokrácia, s nem azért, mert diktatúra van, hanem mert nem élünk demokratikus jogainkkal, az épp aktuális hatalom egyébként letojja ezeket a demokratikus elveket, a civill kontroll gyenge, a hatalom bosszúálló és kicsinyes. Vagyis lehetne igazi demokrácia, ha a hatalom nem viselkedne nagyképűen, csak saját érdekeit előtérbe helyezve, a civil szféra meg képes lenne gyakorolni a demokráciát. A negyedik hatalmi ág, amiről beszélsz, ilyen kisvárosi szinten alig működik, nézd meg a helyi sajtót, médiát, mi meg itt a blogon, álneveink mögött rejtőzve csak bosszantjuk kicsit a hatalmat, de egyelőre sokra nem jutunk. De én is azt mondom, mint Te, kedves Lexx, a blog nagyon fontos, mert a hatalom itt szembesülhet saját tükörképével, s talán megriad a látottaktól. Elgondolkodhat azon, hogy ebben a városban egyre többen lesznek, akik figyelik őket, végiggondolják döntéseiket, s elmondják véleményüket. A blog tényleg nyilvánosság, s ez a fajta nyilvánosság egyszer megerősödik, arcot, testet ölt, s elkezdi gyakorolni a demokráciát. Akkor lesz majd jó világ. Addig meg küzdenünk kell a magunk eszközeivel, a magunk lehetőségeivel. Én nagyon örülök annak, hogy rövid két hónap után már ennyien vagyunk, s zajlik az élet. Ebből látom (vagy legalábbis úgy sejtem), hogy van remény.

Üdvözlettel:

Josephin