Igen! Igen! Igen! Ezt szeretném. Ezt a fajta pezsgést, gondolkodást, ezt a fajta kommunikációt. Sajnos (vagy szerencsére) nem az én szőkeségem a mérvadó sok témában, de én nagyon élvezem ezt a kontrollt, amely kijavít, s ha kell, meg is dorgál, amikor zöldségeket beszélek. Igazság szerint nagyon tetszene az is, ha nekem szinte alig kellene írnom, helyettem a hozzászólások gerjesztenék a kommunikációt, véleményeket, ellenvéleményeket, híreket hoznának, vinnének ezek az eszmecserék, s tényleg egyre többet tudnánk meg városunkról.

Lexx, Neked igazad van, a blog maradjon meg egy kritikus fórumnak (de ugye nem kell száműznöm teljesen az erotikát?), a blog adjon teret mindenkinek, akinek fontos ez a szellemi pezsgés.

Két hónappal ezelőtt nem hittem volna, hogy ennyien „megfordultok” itt, nem gondoltam volna, hogy képes ennyi ember karakteres vélményt megfogalmazni a helyi kiskirályok ténykedéséről, nem hittem volna, hogy lesz hozzá elég merészség, elég kitartás, elég – hogy kissé pátosszal is fogalmazzam – elhivatottság.

A blog engem már rég kinőtt, ti adtok neki életet és szellemiséget, az én szőkeségem már csak arra elég, hogy megszabjam a kereteket, a határokat. Nagyon örülök nektek, nagyon örülök az újabb és újabb hozzászólásoknak, mert abból látom, sokan vagyunk, akiknek fontos Cegléd, fontos a kommunikáció, fontosak a barátságok (mégha ezek virtuális barátságok is egyelőre).

A képviseleti demokrácia megbukott Cegléden, az önkormányzat is kiállította magáról a bizonyítványt, elég hamar. Sajnos a civil kontrollal egyelőre még nem törődnek, bár tudom, ők is rendszeres olvasói a blognak, még az is lehet, hogy közülük is vannak kommentezőink. Ezt nem tudni. Azt viszont tudom, hogy idealista vagyok, s azt szeretném, induljon meg a város lakói és az önkormányzat között a kommunikáció. Sértettséggel nem lehet sehová sem jutni. Tudom, borzasztó kellemetlen beismerni a tévedésünket, de ebbe még senki nem halt bele. Mondjuk azt, igen, rosszul indult a testület, nem mérte fel az erejét, s nem sejtette, hogy ekkora ellenállásba fog ütközni. S ha nem hajlandó ezen az állásponton, ezen a politizáláson, ezen a sértett hallgatáson változtatni, akkor az ellenállás még nagyobb lesz, még erőteljesebb. Mindenki nagyító alatt fogja vizsgálni az összes döntésüket, s mindenki fontosnak fogja érezni, hogy a jegyzőkönyveken kívüli információk is napvilágra kerüljenek, vagy ide, a blogra.

„A hír szent, a vélemény szabad.” Ehhez tartsuk magunkat. (Köszönöm Lexx, ismét, és mindenkinek, aki javít rajtam.)

Puszi:

Josephin