Elérkezett ez is. „Küzdelmes” másfél hónap után a blog „agóniába” fordult. Nem akarok magamnak leveleket írni, tehát innentől kezdve nem írok. Jó „kísérlet” volt, sokat tanultam belőle, és sok mindenre rájöttem. Nem jött még el az ideje a demokráciának, még a virtuális demokráciának sem. Nem vagytok még rá felkészülve, nem vagytok rá alkalmasak.

Amikor elkezdtem írni a blogot, azt hittem, van Cegléden olyan szellemi erő, amely képes a gondolkodásra, a vélemények megfogalmazására, a közzétételre. Naiv módon azt hittem, nem csak a fellángolás, a bosszúság, a rémültség képes mondatokat „fakasztani” emberekből, hanem az igény a demokráciára, a gondolkodásra, az egészséges vitára. Tévedtem. Be kell ismernem, s be kell látnom, nektek teljesen jó, ami most van. Legyőzettünk, s most örülhet az ellenfél, pedig nem is ők győztek le, hanem mi saját magunkat. Járjatok ezentúl templomba, hallgassátok papjaitokat, szemlesütve bólogassatok főnökeiteknek, csápoljatok Orbán Viktornak vagy Gyurcsány Ferencnek, esetleg másnak – hiszen szabadság van, vagy nem? –, szabadok vagytok, s azt tesztek vagy nem tesztek szabadságotokkal, amit ti akartok. Még zászlókat is lengethettek, ilyet, olyat, vagy amolyat. Szabadon.

A demokrácia, a szabadság persze nem nektek való. Mert demokráciában és szabadságban tisztességesen kell viselkedni, kiállni álláspontok, vélemények, emberek mellett. Nem nektek való ez, még virtuálisan sem, mert a hallgatás nyugalma sokkal jobb nektek a vitánál, az érvelésnél, a gondolkodásnál. Persze tévedni lehet, de ti még a tévedés lehetőségét sem adjátok meg magatoknak.

A blog nem hangulatot keltett, hanem gondolatokat közölt, elsősorban az enyémet, és persze a tiétekét is, kiegészítve, erősítve egymást. Nem akart (és nem is tudott volna) megoldani semmit, csak annak reményében született, hogy a világ nem fekete és nem fehér, hanem színes, olykor boldog, néha zord, máskor elkeserítő. De ti nem akartok csak fehéret és feketét látni. Legyen így, és nyilván sokáig még így is lesz, mert jó nekteka Földi László, a Korondi Miklós épp úgy, mint ahogy jó volt hosszú évek óta a Fehér István, vagy Horvátné Valika. (Engedjétek meg, hogy utoljára már ne minősítsek senkit.)...

Igen, ez a képviseleti demokrácia, ez jutott, de úgy tűnik, elég is ennyi.

Én minden jót kívánok mindenkinek a továbbiakhoz, de demokráciáról, szabadságról ne nagyon beszéljetek nyíltan sehol, mert nem tudjátok miről van szó. Vagy nem akarjátok tudni.

Holnaptól én is visszatérek a hétköznapokba, figyelni fogom a blogot, de addig nem fogok újra írni, még értelmét nem látom. Ezt az értelmet pedig csak az jelenti számomra, ha újra megindul az értelmes kommunikáció. Az is lehet, ilyen nem lesz többé. Akkor befejeztük. Mindörökre.

Üdvözlettel:

Josephin