Gondolom, már láttátok a helyi újságot, ezért olyan nagy a csönd. Még reggel vettem meg, mikor elindultam Szegedre, de kár volt, mert egész nap csak mérgelődtem. Kérdezték is, mi van velem, mert még soha nem láttak ilyen morózusnak.

A média, pontosabban a sajtó végre (az állítólagos számtalan panaszos levélnek köszönhetően) figyelmet szentelt az önkormányzat két (vagy négy, már nem is tudom) általános iskolájának.

Kedves Barátaim!

Az eredmény sajnos önmagáért beszél. Furcsa újságszerkesztési elvek alapján G.-né tényszerű híradása a Táncsics igazgatóválasztásáról, a tantestület szavazati arányairól nem került a „felzúdulásról” összerakott anyaghoz. Az újság iskolaösszevonást emeli ki, de a felzúdulásnak nem ez az oka, tudjuk, de a valódi okokról, melyekről biztosan kaptak ők is elég levelet (mint az önkormányzat), szemérmesen hallgatnak.

Tótin Lóránt alpolgármester nyerte meg magának azt a megtisztelő feladatot, hogy tájékoztassa a közvéleményt.

Ha első olvasatra rávágnánk, hogy ez nem sikerült, nem tévednénk nagyot. Többször is elolvastam, mire rájöttem, mi is az üzenet lényege. Tótin alpolgármester úr teljesen tisztában van a valós helyzettel, mert mondandóját Bibó István gondolatainak felemlegetésével kezdi, szabadságról, a félelemmentes, nyugodt értelem uralmáról beszél, holott az újságíró által „összefoglalt” olvasói levél nem tartalmazott utalást sem a félelemre, sem a szabadságra (hacsak a főszerkesztő ki nem vágta), s az utóbbi idők előzetes iskolaügyi döntéseiről sem a „nyugodt értelem uralma” jut az ember eszébe. Az én szőke fejemben biztos nem ez a konklúzió.

Tótin úr látszólag téved, mert a levél írója (a levelek írói) egyáltalán nem az országos vagy helyi politikai hangulatkeltésnek lett az áldozata, hanem – nyilván értelmes ember lévén – megdöbbent a helyi újdonsült hatalom logikát, szakmaiságot, s valahol emberséget is kerülő döntései láttán.

Tótin úr azt írta bevezetőjében: „ A demokrácia híveként aggodalom fogott el, mert ahogy Bibó írta, a félelem megöli a demokráciát.” Hát, minket is elfogott a félelem. De folytatta tovább: „ Kijelentem, hogy Cegléden demokrácia van, senkinek nincs félnivalója.” Ennek meg nagyon örülünk, ennél jobban talán csak annak örülnénk, ha Tótin alpolgármester úr (és a testület) nem csak beszélne a demokráciáról, hanem gyakorolná is.

Sajnos leveléből még az sem derült ki, hogy mi a logikus oka, hogy a Budai úti Iskola a Táncsicshoz, a Cárák dűlőben lévőt meg miért a Várkonyihoz akarják csatolni. Persze nem kell ezt megválaszolni sem, mert tudjuk, csak ez is hozzátartozott volna az emlegetett demokráciához.

Tótin úr azt mondja, nem kell félni. Abban a székben, amelyben most ő ül, talán nem, de dolgozott volna az elmúlt egy évben a Táncsicsban alkalmazottként, nem az igazgató fenekét nyalva, akkor talán másképp nyilatkozna.

Levele végén azt írja, övéké a felelősség (naná!), nem kívánnak kitérni előle. A város érdeke a az iskolák működésének hosszú távú stabilizálása.

Tehát ez a hosszú távú stabilizációs program, ezt nem gondoltam volna. Mindenhová, mindenki ellenében benyomni saját embereinket felelős állásokba, Wass Albertet olvasni, a Táncsics pedagógusait Mikebudára küldeni tanítani, nem beszélni a dolgokról, összevissza beszélni, ujjal mutogatni az országos és helyi hangulatkeltőkre...

Tótin Úr! Én legalább Öntől többet vártam (bár megbocsátok, ha a levelet a narancsönkormi sajtószolgálata fogalmazta).

Hát, most mondjátok a magatokét!!! Van miről!

Puszi:

Josephin