Kedves Barátaim!

Izgalommal olvasom valamennyi bejegyzéseteket, de most kicsit hallgassunk Salvadorra, s csütörtökig függesszük fel a vitát az Árpád-sávos zászlókról. Valamelyest egyébként nekem is az a véleményem, hogy álláspontjaitok közelíthetőek egymáshoz, s nem olyan nagy az űr közöttetek, mint az utcán, mint a politikában (egyébként a későbbiekben majd leírom élményemet ezekkel a fekete ruhába bújt fiúkkal). Én azt látom, valamennyien értelmes, intelligens emberek vagytok, kiknek fontos a magyarság, Magyarország, s Cegléd városának sorsa. Nyilván nem azzal töltenétek drága időtöket, hogy egy szőke nőszemély blogjára írogatnátok, ha nem érdekelne Benneteket a téma, s nem akarnátok a véleményeteket megosztani ezzel a szűk nyilvánossággal. Ígérem, a téma folytatható, s téma mindig lesz, mert az élet kreatív, nekünk csak reagálnunk kell az eseményekre, elmondani, amit gondolunk.

Salvadornak abban is igazat kell adnom, most kissé elfelejtkeztünk a Táncsics Iskoláról, az igazgatóválasztásról. Csütörtök délelőtt kilenc órakor ül össze a testület. Nem fűzök nagy reményeket ahhoz, hogy a bizottsági eredmény meg fog változni, ehhez túlságosan nagy a pártfegyelem, túl sok a Korondi (meg a jobbik Magyarország) a testületben, bár vannak még csodák. Salvadornak igaza van. Már senkin nem múlik semmi, csak rajtuk. Az ő döntésük lesz a végleges, s utána már nincs miről beszélni (hacsak nem tör ki forradalom Cegléden, bár ezt azért nem nagyon kívánom!). Az ő döntésük lesz. Mondhatnám, hogy ez már nem szakmai kérdés, mondhatnám, ez már nem pártkérdés, hanem lelkiismereti. Idealizmus részemről erről beszélni, de én már csak emocionálisan tudom megközelíteni ezt az ügyet. Lelkiismeret. És tükrök otthon, melyekbe bele kell majd nézni. Szemek, melyekbe bele kell nézni. Ennek oka viszont szakmai: még senki nem vette a fáradtságot, hogy megindokolja, Réthi Mari miért jobb, mint Somodiné Anikó. Valamelyik képviselő vegye a fáradtságot, s legkésőbb holnap ollózza ki a szakmai részeket a két pályázatból (most tegyük félre Wass Albertet), s rakja egymás mellé. S utána nyilatkozzanak. Amennyiben nincs igazunk, s megindokolják, miért nincs, hamut szórunk a fejünkre, megbánjuk bűneinket, s még Korondi Miklóstól is elnézést fogunk kérni (bár ebben azért nem vagyok olyan nagyon biztos!).

Ha nem, akkor nem tudom mi lesz. Egyetlen dologban vagyok csak elhatározott, a blog működni fog tovább. S el fogjuk mondani a véleményünket.

Puszi:

Josephin

(A helyi Fidesz-gyűlésen Földi úr azt mondta, a Somodiné Anikó pályázata olyan, hogy a Magyar Bálint is írhatta volna. Túl liberális. Erre tudnék valami nagyon csúnyát mondani, még akkor is, ha nem igazán kedvelem Magyar Bálintot, de visszafogom magam. De azt gondolom, innentől kezdve a Földi urat sem nagyon kedvelem. És éljen a demokrácia. Mégha nem tetszik is!)