Most olvastam Salvador blogját, és meg kellett állapítanom, hogy a világ tökéletlen, mint ahogyan mi is tökéletlenek vagyunk valamennyien. Persze nem lenne jó, ha minden és mindenki kiszámítható lenne, de azért jó lenne látni a vezérlőelveket, hogy merre megyünk, és miért pontosan arra.

Azt tudjuk, nem a kisemberek országában élünk, s most ismét JosephinFunClub bejegyzésére gondolok (látod, milyen mély hatást gyakoroltál rám?), a politikai szexualitás vagy a szexuális politizálás hová vezet. Igaza van bizonyos szempontból az én kiművelt stílusú barátomnak abban, hogy a prostitúció szellemi értelemben is jelen van nálunk, de ha a történelmi ismereteinkre hivatkozunk, akkor ezzel sem mondunk semmi újat. Valószínűleg csak arra a következtetésre jutunk, hogy az emberi gyarlóság mit sem változott az elmúlt ötezer évben, legfeljebb a külsőségek, a technikák lettek kifinomultabbak. Persze ebben is van izgalom és öröm is, a valamikori bundabugyiktól eljutottunk a tangáig, s ebben nincs is semmi kivetendő. Egyéni ízlés és gusztus dolga, hogy ki melyiket szereti. Az viszont biztos, azért, mert valaki tangát hord, még nem kurva. Sem szexuálisan, sem szellemileg, legfeljebb több mindent meg mer és meg tud mutatni magából. S van akit ez érdekel, s van akit nem.

Így van ez most ezzel a bloggal is. Ha engem nem érdekel ez a fajta kitárulkozás, akkor nem kattintok ide, ha meg mégis érdekel, akkor nyilván van véleményem, s itt lehetőségem is a kommunikációra. Itt mindenki tangában flangálhat, s vagy jól mutat benne, vagy nem, de ezt a kommunikáló közösség rögtön lereagálja. Ez egy demokratikus szellmi szépségverseny, kizárt a bunda, az eredmények hitelesek.

Ray Charlest hallgatok épp, most énekel a boldog fiúkról és a boldog lányokról, meg a fekete emberről és a fehérről. Nem olyan rossz ez a sokszínűség. Egyáltalán nem rossz.

Délután és este még találkozunk. Vegyétek fel lányok a legcsábítóbb szereléseteket! S fiúk, véleményezzétek a látottakat!

Puszi:

Josephin