Ma teljesen elkényeztettem magam, délután befeküdtem a kádba, vittem magammal a könyvemet, hajat mostam (mert nincs könnyű dolga annak, akinek hátközépig érő, hullámos, szőke haja van). Most itt ülök egy szál fürdőköpenyben, fejemre tekerve egy hatalmas törölköző, s megnéztem, mi is történt ma. Sokan jártatok már nálam, s ez boldoggá tesz, mert talán arra következtethetek ebből, hogy nem vagyunk unalmasak.

Salvador blogját is meglátogattam. Bocsássatok meg neki, türelmetlen (hiába, férfiból van!), de megbeszéltük vele. Én azt szoktam mondani, mindennek eljön az ideje, ezért soha nem türelmetlekedem. Akinek van véleménye, előbb vagy utóbb el fogja mondani, le fogja írni. Teljesen megértem és elfogadom, hogy sokan várakozó álláspontra helyezkedtek, hiszen nem tudhatják, mi is fog történni, van -e értelme leírni egyetlen mondatot is. Én hiszek abban, hogy van, s hiszek abban is, hogy hamarosan sokkal több hozzászólóval fogunk találkozni ezen a lapon. Hamarosan vendégeim jönnek (nagy nálunk a forgalom), de este nyolc után ismét itt leszek, s csak veletek fogok törődni.

Puszi:

Josephin