Itt ülök a számítógép előtt, bűzölög a fejem, a hajam a sok kölnitől, s elátkozom magamban, hogy nőnek születtem. Konzum-Húsvét, áludvarias körök a „szoknyám és a melleim körül”. A pasik nem változnak!
Ne beszéljünk erről többet. Apám szerint erről is a kommunisták tehetnek, hogy ilyen lett a világ, érték és tartalom nélküli, talmi csillogással, beteges önzéssel és féltékenységgel, a pénz hatalmával.
Apám persze már öreg, mondhatnám, s fogalma sincs a valóságról, mert évekkel ezelőtt bezárkózott elefántcsonttornyába, Orbán Viktort szentelte fel Istennek, miközben minden amit megélt a rendszerváltozás előtt, rossznak tart. Véglet. Fájdalmas véglet, akár elítélni teljesen a globalizációt, annak jó és rossz következményeit.
Orbán Viktor legnagyobb bűne az, hogy megosztotta, kettéosztotta az országot, hiszen a kutyát nem érdekelné a GDP, a költségvetési hiány, a korrupció, ha viszonylag normálisan megélnénk. De ez nem jó nekünk. Ellenségképeket keresünk folyamatosan (hiszen ehhez szoktattak bennünket az előző rendszerben is), miközben nem vesszük észre: ez csak cirkusz. Cirkusz a népnek, magyarkodás, populizmus, gyűlöletkeltés, az erők és a szándékok, az elvek és ideológiák különféle keverése racionális célok miatt. S a racionális cél nem más, mint a hatalom és a pénz. Ugye semmit nem változott a világ háromezer esztendő óta kicsit sem?!
Magyarország gazdaságilag teljesen felosztott a pártok között. Enyém az egyik terület, a másik a tiéd, én nem bántalak téged, ha te sem kötsz belém. Apám ezt nem hiszi el. Temlomba jár, s azt mondja, a papoknak igazuk van, Gyurcsányt el kell távolítani, akár forradalommal is! A fenébe! Az idegtől sírni tudnék. Lassan hetven lesz az öregem, s forradalmat akar csinálni. Déli tizenkettőre legyen kész az ebéd, lehetőleg mindig legyen hús is asztalon, utána egy pohár vörösbor is jusson, utána mehetünk forradalmat csinálni.
Nem akarok sem jobb- sem baloldali lenni. Szeretnék normális maradni, dolgozni, felnevelni a gyerekeimet, odabújni a férjemhez, ha épp az esik jól. Apámat is szeretném még megölelni, együtt nevetni vele. Nehéz ez így.
Én sem értek egyet Gyurcsánnyal. Magyarországon nem csak bérből és fizetésből élők, valamint nyugdíjasok vannak, akiket az elszórakozott tizenhét év után nyomorba kellene dönteni újabb adókkal, újabb közterhekkel, újabb megszorításokkal, miközben...
Miközben a bankok, a biztosítók, az energiaszolgáltatók, a távközlés, a telekommunikáció (és lehetne még sorolni a példákat hosszan) extraprofittal dolgozik, természetesen a köznépen, az átlagpolgárokon nyerészkedve. Folyamatosan figyelem az eseményeket (bár utálattal és rémülettel töltve), de közgazdászként azt állítom, sajnos nincs igaza sem Gyurcsánynak, sem Orbánnak. Történelmi lehetőséget játszottak el össznépi utálkozós közéleti bohóckodásukkal, az EU-csatlakozásban sokkal több volt, mint ami jutott. Dehát az egyéni érdekek még mindig a közérdek elé pofátlankodnak, s „a nép, az istenadta nép” csak hallgat, s bámul, akár Rozi a moziban. Ez nem jogállamiság, nem demokrácia, hanem a kis- és nagyfiúk kőkemény játéka – mint az előbb már említettem – a pénzért és hatalomért. Felelősség? Ugyan! Legfeljebb kiköltöznek majd nyugatra (lesz miből), a legjobb egyetemekre járatják gyerekeiket (futja majd rá bőven), s hogy mi lesz az országgal, akkor már senkit nem fog érdekelni.
Jó lenne valamilyen visszacsatolás, nem tudom, jó úton járok-e, vagy csak egy szőke nő szőke mondatait pötyögöm be a számítógépbe. Persze naiv vagyok, nem számíthatok senkitől sem segítségre. Jaj! Nőtársaim! Legalább ti értsetek meg! A matriarchális társadalom jobb lenne mindannyiunknak.
Majd folytatom még, de vendégek érkeztek. Addig is türelem. És még nem volt időm megmosni a hajamat sem! Komoly problémái ezek a világnak!!!
