Nehéz lehet várost vezetni. Jól vezetni meg még nehezebb, ezt én nem is vitatom. De mondjatok egyetlen olyan dolgot, amelyet nem nehéz jól csinálni. Persze nem lehetetlen. Egy férfit, egy nőt kibontani a ruhájából, az is nehéz, hogy olyan legyen a hatás, az eredmény, mint szeretnénk. Csak azok mondják, hogy könnyű, akik még soha nem próbálták, vagy csak szájhősök. De ezt most hagyjuk.
Olvastam én is a Panorámában a két képviselő megnyilatkozását. Tényleg érdekes. Persze ne értékeljük túl, de ne is hagyjuk szó nélkül, kiváltképp Bobál István nyilatkozatát, hiszen ez azért nem olyan szint, mint Arany Zsolt húga férjének méltatása arról, miért is olyan nagyon jó a Református Általános Iskola, meg Ferenczyné kedves Panoráma-rajongó, aki imádja a Panoráma újságot, s ezt a szerkesztő meg is jelenteti...
Tehát maradjunk Bobál Istvánnál (Dr. Fülöp Hajnalka megint nem nagyon mondott semmi érdemlegeset, mint általában az MDF sem mostanában). Feszegettük itt több alkalommal is a menedzsment-szerződést, most a legilletékesebb mondta ki, hogy „nem illik a kórházi szervezeti rendbe, felette lebeg”. Hogy ez mit jelent, fogalmam sincs, s Kovács Gábor, illetve Horváth József nyilatkozata sem nagyon győzőtt meg arról (ami a CTV-ben volt hallható, látható), hogy erre az évi hárommmilliós költségre mi szükség is lenne valójában, amikor a jelenlegi vezetőnek hivatalból illene jól dolgoznia.
Ismét az illembe botlunk, csakhát a gazdasági kérdéseknek soha nem az illem az apropója.
Olvastam a Hírmondót is, s nem találok kivetendőt a valósnál pozitívabb kép megfestésében. Nyilván egy önkormányzat soha nem fogja azt mondani, mi hibáztunk, mi tévedtünk, bocs. Ehhez komolyabb emberi nagyság kellene, meg Gubody-féle talentum, hogy ne ilyen kisstílű módon kommunikáljon az önkormányzat a polgárokkal, az ellenzékkel, stb. Nehéz lenne megmagyarázni a sikertelen pályázatokat, a rossz kinevezéseket, inkább arról beszélnek, mi minden jót is tettek velünk más téren. Tettek, ez igaz, de még mindig nem jöttek rá, csak együtt lehet, minden ceglédi polgár akarásával, oltalmával, áldásával. Ez épp olyan, hogy a fradista szurkolóknak nem lehet dupla árért adni a jegyet. Ez tisztességtelen, igaza van Steve-nek, diszkrimináció, még akkor is, ha én sem szeretem a randalírozást.
Valaki egyszer (vagy már többen is többször) azt írta a blogon, hogy ez a fröcsögés... Méltatlannak tekintik a válaszadást, akik így minősítik a kritikát? Válaszoljanak a feltett kérdésekre, abszolút szakmai érvekkel, s utána lehet azt mondani, fröcsögős ez a blog. Ha meg nincs válasz, nincs érv, akkor tessék tudomásul venni, nem mindenki van elájulva Tankos Takáts László Haditechnikai Parkjától, hogy csak egy példát említsek (bár lehet, komoly turisztikai látványosság lesz belőle, s akkor nekünk majd illik nyilvánosan bocsánatot kérni).
De addig nem, addig sem, amíg ez a sértődött „politikai ki vagyok, ki vagy te” játék zajlik, amelynek azért komoly következményei vannak, lásd a Táncsics, Aratóné ügyét, de még szintén lehetne sorolni példákat.
Megnéztem az interneten ezt az Orbán-féle amerikai utazást, és tálalást. Nézzétek meg, én most nem mondok véleményt. Érdemes.
Szóval ezzel a kékkel és zölddel semmi sincs, sem Rorschach-teszt (bár az tényleg izgalmas), sem cigány trikolór, sem kék ég, sem zöld fű, sem SZDSZ, sem MDF – egyszerű technikai malőr, s mivel fáradt voltam, nem néztem meg, az írott szöveg tényleg felkerült-e a blogra. Az én hibám, bár nagyon érdekes volt számomra, mire is asszociáltok.
Az élet megy tovább, remélem Apáti-Tóth művészúr látta a World Press Fotó kiállítást a Millenáris Fogadóban, mert akkor gyorsan bezárja a saját kiállítását, és soha többé nem találja meg saját fotóit.
Most megyek aludni, fáradt vagyok, bár ki tudja, mi lesz még ma. Aludjatok jól.
Pá:
Josephin
