Érdekes ez a nyílt levelezés. Honpolgárnak valószínűleg igaza van, bár megszokhattuk már a helyi vezetéstől, hogy nehezen viselik a kritikát. Pedig nem ártana elgondolkodni ezen sem.
A múltkor olyan ebédet sikerült főznöm otthon, amely messze állt a megszokottól, egészen máshol járt az eszem, fáradt voltam, nyűgös, szorított a bugyi... Elsóztam, nem főtt meg rendesen a hús, nem sült át kellően a csirke. Gyerekeim csak néztek, párom széttárta a kezét, s azt mondta, vacsoráig még kibírjuk, s elmegyünk valamelyik étterembe, neked is lehet rossz napod.
Megértéssel vagyunk a helyi vezetés felé, nem mondhatják, elviseljük a bugyutaságaikat is, laskázunk és kannázunk is velük, de mindenre nem lehet azt mondani, jól van, gyerekek, majd alakul ez.
Ez a nyílt levelezgetés, meg sajtótájékoztató és egyebek olyan, mint amikor Lacika odaszalad az óvónénihez, s megmondja Pistikét, aki megpuszilta az Ancsikát, pedig először a Lacika akarta megpuszilni...
Kíváncsi vagyok a jövő heti tévés vitára, mindenképpen meg fogom nézni, először is a stílusa miatt, másodszor a tényszerűségére vagyok kíváncsi, harmadsorban pedig az érdekel, komoly emberek-e vezetőink. Mert erre azért komoly bizonyítékaink még mindig nincsenek.
Ha így írnak (íratnak) pályázatokat, így készítik elő, akkor nem tudom mit remélnek az egymilliárdos városközponti fejlesztéssel kapcsolatban. Én állítom, be kellene fejezni ezt a dedós hozzáállást annak, aki a várost vezetni akarja, akár hatalmi pozícióban, akár ellenzékként. Nyilvánvalóan látszik, ki alkalmas, s ki nem, de ez nem csak döntések sorát jelentik, hanem következményeket is.
De jövő héten meghallgatjuk az érveket is.