A heti Panorámában – az újság lehetőségeihez mérten – egészen elfogadható írások jelentek meg a cigány kisebbség problémáiról és az általuk is okozott problémákról. Értelmesen közelítette meg a kérdést Polónyi Melinda, Dr. Fülöp Hajnalka, Galambosné Szegedi Szilvia. Nekem viszont nagy csalódást okozott Dr. Ferencczi Norbert (vagy csak hozta a tőle elvárhatót).
Először azt gondoltam, mondatról mondatra átrágom az írásán magam itt a blogon, de inkább olvassátok el ti is! A polgár és a lakos közötti különbségek boncolgatása, a negatív vélemények előítéletté alakulása, az állami és önkormányzati feladatok lebegtetése furcsa egyveleget alkot Ferenczi Norbert fejében.
Az egyik kedvenc mondatom ez volt: „A probléma sokkal mélyebb gyökerű és csak az országos politikai alapvetések átformálásával lehet rajta változtatni.” Mármint a cigány kisebbség problémáin. Hogy ez mit is jelent a Ferenczi-féle elképzelésekben, azt csak sejtem, de ebbe jobb nem is belegondolni.
Az írásban aztán vannak történelmi utalások (részlegesen és kiragadottan), iskolai tervek kapcsán rövid semmitmondás. A zárógondolat pedig a következő:
A tét nem kicsi, a szakadék mélyül a társadalom egyes rétegei között és ezt a folyamatot csak erősítik a gazdaság gyengeségei. Bármikor is legyenek a következő választások, mindenkinek egy szavazata van és mindenkinek ugyanannyit ér. Ennek a ténynek már önmagában sarkallnia kellene a politikai elitet a megfelelő szerepvállalásra, de ez stratégiai szinten még várat magára.”
Ez szép összegzés egy felelős önkormányzati képviselőtől, egy jogi végzettségű értelmiségitől, egy kistérségi tótumfaktumtól. Most hagyjuk, hogy a mondatok tagolását, s ennek eszközeit már általános iskolában tanítják, de ennél zavarosabb írásművel régen találkoztam. Olvassátok el, megéri. Az írásmű alapján a roma kisebbség meg ne Ferenczi Norberttől várja problémáinak megoldását. Jobban jár. Úgy tűnik, ez is egy alapvetés.