Mi nemes és mi nem, azt már én nem tudom. Vagy talán mégis, bár semmi jelentősége annak, hogy mit tudok, és mit nem. Mindenkinek a saját sorsa a legfontosabb, s ebben nincs is vita, megértem Cobra elszántságát. Saját meggyőződésünk sok mindenen átsegíthet, előre visz, s ha néha átgyaloglunk másokon (talán észre sem véve), azt gondoljuk, a nemes cél érdekében tesszük. Jól hangzik.
Én is megkaptam sokszor, túlmegyek minden határon. Ha párbeszéd lenne, s nem csak monológ, akkor talán szememre lehetne vetni mindezt, de általában csak én mondom a magamét, és válasz alig. Ha meg van, akkor ilyen is jön, mint Cobrától, aki meggyőződéssel állítja, hogy tudja, ki vagyok én, s olyan komplett ellenségképet vázol fel, amelyet még a CIA is megirigyelhetne. Tegye. Ez is belefér, a blog a vélemények szabadságáról szól. Ha van vélemény. Ha meg nincs, akkor a csöndről, az elmélyült csöndről, amikor gondolkodik az ember, s talán jut is valamire.
Szeretem a beszélgetéseket, az egészséges hangnemű vitákat, mert ezek visznek előre. Lehetne veregetnünk egymás vállát, hogy mi milyen okosak, szépek vagyunk, milyen nagyon jó itt Cegléden, milyen szuper a város, mennyire okos és önfeláldozó, szinte már történelmi nagyságként kezelendő városvezetőink vannak – de szerintem nem mondanánk igazat, ha így tennénk.
Saxof barátunk bölcsen fogalmaz, amikor azt feszegeti, hogy Cobra és maga Zimonyi Zita is többet árt magának ezzel a stílussal, ezzel a gondolkodással, mint amennyit használ, de ez az ő dolguk. Senki nem írta itt a blogon, hogy Zimonyi tehetségtelen, és feleslegesen írogat mindenfélét. De engedtessék meg, ha rosszat ír, arról lehessen véleményt mondani, mint ahogyan arról is, amikor jót ír. Ha valakinek ez nem tetszik, annak én nem kívánom megváltoztatni a véleményét, de tűrnie kell a kritikát, ha tetszik neki, ha nem.
Semmi bajom Cobrával, tetszik a harcossága, csak ne várja el a feltétel nélküli egyetértést. Ez nem nagyon megy senkinek, főleg itt a blogon nem, s ez így van jól.
A Kék Újság megszűnéséről meg nem hallottam semmit. Számtalan hibája ellenére is az egyetlen olyan rendszeresen megjelenő sajtótermék, amely néha-néha fellebbenti a fátylat Cegléd árnyékosabb oldaláról is. Már letette névjegyét a közélet asztalára, sajnálnám, ha Cobrának lenne igaza, s „feloszlana az a társaság”. A Panoráma nem tudná betölteni a keletkező űrt, már csak azért sem, mert másféle, más szellemiségű kiadvány.
Tehát valahol minden így van jól, ahogy van. Cobra mondja a magáét, Zimonyi Zita írjon, a Kék Újság is jelenjen meg hétről hétre, az önkormányzat burkolózzon sértődékeny hallgatásba, de a blogon továbbra is jelenjenek meg a vélemények, szabadon, akár álnévvel is. Mert ez is belefér. Legalább van miről beszélnünk, s amikor Cobra titokban rákattint otthon a blog címére, reméljük örül, hogy nem átkoztuk ki, nem tiltottuk ki innen. Mert mindenki véleménye fontos. Még akkor is, ha nem feltétlenül értünk is vele egyet. És ez így van jól. Mert ez a szabadság. És ezt értékelni kell.
Most elvonulok én is a csöndembe. Nagykőrösön voltam, egy Konfirmációs ünnepségen. Hiába, a családi kötelezettségeknek is eleget kell tenni. Most elvonulok, s gondolkodom. Nagyon erősen, elmélyülten. Hátha jutok valamire.
