Úgy látom, ez az innováció nem nyerte meg senki tetszését, a Zimonyi Zita jobban felkavarta az indulatokat. Ma épp olvastam a Kék Újságban mennybemeneteléről. Biztosan félreismertük, ha „S.G.” (ugyan ki lehet ő?) ilyen szépeket ír a művésznőről. Na, mindegy.
Tábori Lacinak volt a legjobb, hogy kiszakadt innen rövid időre.
Részben érthető a városháza részéről az eufórikus hangulat, hogy a költségvetési hiányt, a tartozásállományt sikerült leszorítani, s végre működőképes a város. De Dr. Csákynak sajnos igaza van, mert bármennyire is az a píár-szöveg, hogy nincs a város eladósodva, valóságban a kötvénytranzakciónak súlyos ára lesz. Nyilván könnyű most így nyilatkozni, hogy helyreállítottuk, meg megoldottuk, de mi lesz tíz év múlva? A közéleti szerepről le lehet mondani (még a busás juttatásokról is), ám akkor is működnie, gyarapodnia kellene Ceglédnek. Mi az elképzelés? Hogyan lesz holnap, és azután? Már most keresni kellene azokat a nagyon kreatív ötleteket, amelyek alapján nem csak toldozgatni lehet a városi költségvetést, hanem új irányokba kitörni, biztonsággal tervezni és kivitelezni. Ehhez sok pénz kell. De honnan lesz sok pénz? Az EU-s források megragadhatóak lennének (gondolom én), ha lenne elképzelés. Van? Én egyelőre nem látom.
De inkább örüljünk Tábori Laci örömének, hogy nem a ceglédi borokat itta néhány hétig. (Vagy csak hülyített?)
Üdvüzlettel:
Josephin
