Kedves Simon Emil!

Nem vagyok elítélő Lűr Istvánnal szemben, nyilván semmi bajom vele, legfeljebb azt mondom, lagalább tíz éve nem neki kellene vezetnie a művházat. Azzal sajnos egyet kell értenem, hogy a költségvetésen múlik minden. A rendszerváltás óta egyre rosszabb ez a helyzet, mert (aki figyelemmel kisérte a város költségvetését, láthatta) a kultúrára és az oktatásra folyamatosan egyre kevesebb pénzt juttatott a város, arról nem is szólva, hogy Sós Jánosék „eladták” a városi oktatási intézmények zömét.

Persze a Sós nevével fémjelzett időszak katasztrófába torkolló pénzügyi és egyéb intézkedéseit látva, talán jobb azoknak az intézményeknek, hogy a megyéhez tartoznak. A közelmúlt politikai döntéseit látva szintén jobb, tehát ezen kár siránkozni.

A kultúra kapcsán azért vissza kell kanyarodni ahhoz, hogy a várost vezetők, a képviselők soha nem kényeztették el jelenlétükkel a kultúrális rendezvényeket. Talán nem érdekelte őket, ha még is megjelentek, talán csak a személyes ismeretség okán.

Lehetne jobban csinálni? Talán, bár a kultúra, a művészetek igen komoly befektetést igényelnek, pénzügyileg is, szellemileg is. Pénz az nem nagyon van (bár ezen a haditechnikai élményparkon még mindig ki vagyok borulva, ha arra lesz pénz, akkor nem is tudom mit fogok mondani...), ám én sokszor azt gondolom, szellemi erő sincs. S nem is a szakemberekre gondolok itt elsősorban, akik a napi munkájukban talán bizonyíthatnák, hogy képesek lennének komolyabb feladatok megoldására is, mint kanna, lavór, kupa... akármilyen fesztivál vagy kirakodóvásár megrendezése, hanem a döntéshozókra, akik a pénzt adják. Láthattuk, tapasztalhattuk, hogy Sós János idejében hogyan mentek a kultúra ügyei. Most látszólag jobban mennek, de tartalmában semmiképpen sem.

Van egy gyógyturizmusra jelenlegi formájában alkalmatlan gyógyfürdőnk, van egy-két templomunk, egy-két műemléki épületünk, egy Kocsis Gyulánk... És? Miért jönne ide a turista? Majd a tankok fogják idecsábítani? Lehet, s ez még mindig jobb, mintha tankok zavarnák ide a külföldieket.

Állítólag ötmilliárd forintba kerül a közeli népszavazás. Állítólag lesznek még sztrájkok. Állítólag a parlamenti képviselők tiszteletdíja és költségtérítése továbbra is kiveri a biztosítékot. Állítólag Orbán Viktor háromnegyed évben határozta meg egyéb módon zajló hatalomvisszaszerzésének dátumát...

Valaminek történnie kellene már. Normális dolognak. Vagy csak én látom úgy – kedves Simon Emil –, hogy teljesen mindegy ki mit mond, ki mit gondol, ki mit tesz?

A Magyar Gárda ceglédi rendezvényén tehát senki nem vett részt a blog látogatói közül, nem történt semmi, kudarcba fulladt az egész. Szóval, így történt. Akkor inkább kirakodóvásár. Inkább az legyen. Ez tény.

Üdvözlettel:

Josephin