Kedves Szpokk!
Többségében egyetértek hozzászólásoddal, én sem vagyok híve a teljes kiárusításnak, bár én azt hiszem, a nagyján már átestünk, a privatizációnak nevezett kiárusítás zöme már megtörtént. A Fidesz sem igen tudna már mit tenni, de nem is hiszem, hogy ebben az ügyben, főleg ebben a formában, ahogyan ők gondolják, tenni kell valamit.
Én inkább úgy vélem, a gazdaság működtetését, a szabályzókat, az ellenőrzést és szankcionálást kellene nagyon átgondoltan megvalósítani. Persze ehhez elsősorban politikai akarat szükséges. Az nyilvánvaló (aki figyelemmel kísérte 1990 óta Magyarország életét, az tudja), már régen meg kellett volna reformálni sok mindent. Beszélhetünk az egészségügyről, az oktatásról, a közigazgatásról, bármiről. Nem történt meg, egyetlen kormány sem merte eddig felvállalni, hiszen a választási győzelem sokkal fontosabbnak tűnt, mint ezeknek a népszerűtlen lépéseknek a végrehajtása. Nem is tették meg eddig, egyik sem. Lehet, hogy Gyurcsány is ebbe fog belebukni majd valamikor, de az nem kétséges, el kell mozdulni a mélypontról, s ez csak átalakítással lehetséges.
Lehetséges, hogy nem ez a jó út. De a visszaállamosítás sem lehet jó út. És abban is igazad van, nem csak a tőke beáramlása a mindenható megoldás. Ha nem jók a szabályzók, akkor a tőke nem használ, az emberek magukra maradnak, kiszolgáltatottá válnak. Nézd meg a bankrendszert, a biztosítókat. Bármit megtehetnek.
A gazdaság liberalizálódásával nem hinném, hogy baj lenne (a német példád szerintem elég szélsőséges szempontból vizsgálja ezt a kérdést), de fontos lenne a pénz, a tőke útját jobban figyelemmel kisérni.
Ma, amikor a fekete- és a szürkegazdaságban százmilliárdok mozognak, addig nem lehet megnyomorítani, minden terhet a bérből- és fizetésből, a nyugdíjakból élők vállára rakni.
Egy vállalkozót nézz meg, akinek kicsit is megy a bolt, leírhat ezer dolgot az adójából, ha nem nyereséges, akkor nem nyereséges, és kész. Addig, amíg az adócsalás össznemzeti versenysport, ki kicsiben, ki nagyban csinálja szinte teljesen büntetlenül (s ebben még a politikai elit is élenjár), addig nem lehet azon csodálkozni, hogy az embereknek tele a hócipőjük mindennel.
Illene már végre beletörődni, hogy a gazdaság nem ideológiai alapon működő ügylet, nem jobboldaliság vagy baloldaliság kérdése. Ennek megfelelően illene már a politikai elinek – Magyarország sorsát nagyon komoly döntésekkel befolyásolva – felnőttként viselkedni.
A protektorizmus nyilvánvaló, csak tényleg az a kérdés, hol a határ. Nekem szimpatikus az a kormányzati, össztársadalmi hozzáállás, amelyet most a csehek mutattak be (európai kulturáltsággal) a szervezkedő cseh újnácikkal szemben. Nálunk mikor lesz ilyen, hogy bármiben is ennyire egységesen nyilvánuljunk meg? Pedig nagyon tudnék örülni annak, ha így működne Magyarország.
Számomra egyébként úgy tűnik, az embereket nem önmaguktól, hanem saját politikai elitjüktől kell megvédeni. De kinek a feladata ez? Ez jó kérdés.
Josephin
