Azt igértem, visszatérünk még a képviselői tiszteletdíjak és költségtérítések kérdésére, nem mintha ez olyan fontos lenne az ország vagy Cegléd szempontjából, csak borzolja az emberek idegeit az a mérhetetlen pofátlanság, amely jellemzi a politikai „elit” hozzáállását. Lehetne azt mondani, ezek kis ügyek ahhoz képest, amik az országban zajlanak, csak hát azt nyilvánvalóan érzékeljük, valami olyan történik most, amelyből nagyon nehéz lesz jól kijönnie bármelyik pártnak.

Az MSZP-s képviselők az összeférhetetlenséget kritizálják, mert ugye jó egyszerre polgármesternek és országgyűlési képviselőnek is lenni. A (pnzszerzési) lehetőségek garmadája várja így őket. Persze tisztességgel így egyik feladatukat sem tudják ellátni, de nem is erről szól ez a háborgás.

Az SZDSZ ötpárti egyeztetést akar még, s nem ért egyet Gyurcsány népszavazási kezdeményezésével. Én sem. Nem kell népszavazás, bár szerintem egyeztetni sem kell (nincs már mit), ahogyan az ország népére (többségében) kötelező az elszámolás, így illene kötelezőnek lennie a politikai elitnek is. De tegyük hozzá, nagyon nehezen ment eddig is.

A Fidesz (és a FDNP) került leginkább nehéz helyzetbe, mert a sokat támadott kormányfő kezdeményezését támogatni kell, ha tetszik, ha nem. Ezért mindenféle kitalált álindokokkal igyekeznek ellenállni.

Az MDF „dávidibolyásan” próbál a mérleg nyelve lenni. Nem az. Még mindig nem az.

NIncs miért vacillálni. Tessék megszavazni azt a csomagot gyorsan, s végre elszámolni  a semmiért felvett tízmilliókkal. Aki el tud számolni vele, kapja meg, aki nem, az ne kapja meg. Ilyen egyszerű. Nem kell ide se egyeztetés, se parlamenti vizsgálóbizottság, semmi. Csak egy igen szavazat akkor, amikor kell.

Nem nagyon érkezik válasz senkitől a kétszáz milliós látványterv ügyében. Én nagyon csodálkoznék azon, ha így lenne. Ennyi pénzt nem fizethet ki a város a „semmiért”, mert egy látványterv még tényleg semmi. arról nem is szólva, szerintem elég impotens elképzelés oly módon átalakítani a városháza hátsó fertályát, ahogyan most tervezik. Megalomán terv, semmi több.

Engem egyébként jobban aggaszt a kórház, pontosabban a kórházi dolgozók sorsa. Nyilvánvalóan gazdasági szempontból jobb lesz a kórháznak is, a városnak is, csak én attól félek, hogy a közalkalmazotti státuszból kikerülő kisemberek, nővérek, műtősök, asszisztensek, stb. nem járnak jól. A doktorokat nem féltem, ők mindig jól járnak (talán most majd még jobban), de a kicsiken lehet és szokás spórolni, mivel ők vannak többen. Majd ezernyi különszerződéssel fog működni a kórház, melyekre különpénzeket külénféle jogcímeken fognak kifizetni. Nyilvánvalóan nem egy egyszerű ápolónő lesz az egyik aláíró ezeken a szerződéseken. Na, mindegy, igazán soha nem fogjuk megtudni, hogyan is lesz ez.

Kedves Szpokk!

Kérlek, szakíts rám időt a hétvégén. Én is, és mások is hiányolnak Téged innen!

Üdvözlettel:

Josephin