Ha belegondolunk, akkor azt mondhatjuk, egy ekkora városnak, mint Cegléd, kijár egy normális strand. Kijárna, én is azt mondom. A belvárosi egyelőre „halott”, a nagyközönség elől elzárták, s talán remény sincs arra, hogy újra megnyissák.
A Budai úti? Lehetne jó strand, lehetett volna jó strand. Igazán nem az. A hetvenes években fedezték fel a gyógyvizet, már akkor nagy tervek születtek meg a lokálpatrióta fejekben, amelyekből semmi nem valósult meg. Talán a helyi tehetség, városszeretet volt kevés? Vagy az akkori állampárt helyi potentátjai nem jutottak semerre, semmire? Biztosan ismeri valaki a történetet mélyebben is. Összevetésképpen mesélem el, szintén abban az időben Kiskunmajsán is kibuggyant a gyógyvíz. Tavaly töltöttem ott néhány napot, össze lehet hasonlítani Cegléddel, bár értelme nincs. Azóta a „falu” a strandból és turizmusból él. Éltek a lehetőséggel, és élnek ma is. Bár másképp, mint nálunk.
Sós János volt, aki nem hagyott fel álmaival, s Cegléden is megépült a fürdő. De milyen? Lehetne szép is. Lehetne jó tervezés. Lehetne használható. Lehetne megfizethető. Lehetne nyereséges. Sajnos egyik sem igaz rá. Állítólag olyan valaki tervezte, aki életében nem tervezett még strandfürdőt. Ki ő? Ki adta áldását a nem éppen legjobban sikerült tervekre? Miért került ilyen sokba? Miért ilyen kevés a vízfelület? Miért egy földmunkákkal foglalkozó cég volt a kivitelező?...
Számtalan sok kérdés merül fel, a mai napig is létező tervezői- és kivitelezői hibáktól kezdve a gazdaságtalan üzemeltetésig, a magas jegyárakig, a gázzal melegített vízig...
A hetvenes évek óta sokat változott a világ, be kell látni, állásosztogató helynek használni egy város ilyen fontos intézményét, ímmel-ámmal üzemeltetni, nem érvényesíteni az önkormányzat „hatalmát”, s elszámoltatni az előző vezetést, a kivitelezőt, stb., ez nagy luxus.
Valamikor épp a helyi újságban olvastam, idealizmus a gyógyturizmus eszméjét dajkálni Cegléden. Ehhez a strand, gyógyfürdő kevés. Gondoljuk végig, miért jönne a turista Ceglédre? Mi hozza ide? A fürdő önmagában (különösen a külföldieket) nem. A város történelme, műemlékei? Egynapos program. A helyi kulturális élet? Na, ne vicceljünk!
Az Idegenforgalmi- és Marketingbizottság sem fogja megoldani ezt a kérdést, nyilván azért, mert nem értenek hozzá. Nem is azért van ez a bizottság, hogy megoldják ezt a problémát. Mint ahogyan a többi bizottság sem.
Tehát marad az az emlegetett elképzelés, hogy országos, európai hírű kulturális központ legyen Cegléd. Ehhez kell ám nagyot álmodni! De ki merne ekkorát álmodni. A hebegő-habogó Fehér István, vagy a zászlóját lobogtató Takáts László? A Tourinformos, szervezni nem tudó Gál Mari (vagy Gaál Mari, én sem tudom hogyan írja a nevét?)
Lenne elég szellemi erő, hozzáértés, pénz Cegléden, hogy kiemelkedjünk a hétköznapok kisstílű csatározásaiból, s tovább lássunk a várostáblánál? Én egyre kevésbé hiszek ebben. Ti hogyan látjátok ezt a kérdést?
Josephin
