Kedveskéim!

Már sokadszor mondom Nektek, rossz nyomon jártok. Sose legyetek mindenről olyan nagyon meggyőződve. legalább a tévedés esélyét adjátok meg magatoknak, mert hasznotokra válhat. Aki azonban ezentúl nem adja meg a tiszteletet, mint ahogyan azért többnyire én is igyekszem, annak a hozzászólásait egyszerűen leveszem a blogról. Nem azért, mert öntömjénezési állapotomban (bár ezt nem teljesen értem, mire írta Servatius) megint hisztiznék, hanem egyszerűen azért, mert én is a neveteken szólítalak benneteket. És ezt – gondolom – én is elvárhatom. Egyébként megtisztelnétek azzal is, ha esetlegesen azon kevés tartalmi részhez is hozzászólnátok, amely a tegnapi estén megfogalmazódott.

A tegnapinak egyébként nem lesz folytatása, mert értelmetlen játék volt, Servatius ismét bizonyította, sajnos nem vitapartner, s ezzel nem bántanám, csak tényszerűen megállapítom. Ma újra átolvastam, s úgy döntöttem, ezt nem fogom játszani többé senkivel. Írjátok le a véleményeteket, ahogyan gondoljátok, ha belefér a blog szabályaiba, lehettek partnerek, mégha nem is megyünk ettől mindig előre, hol miattatok, hol miattam. Ezt a témát magam részéről lezártam.

Életem során úgy tapasztaltam, az igazságnak van olyan fajtája, amely független mindentől és mindenkitől, független az érzelmektől, meggyőződésektől. független az egyéni érdekektől. Nem axiómák, hanem értékek, emberi, művészeti, tudományos... amikor nincs miről és miért vitakozni. A hétköznapokban a hétköznapi ügyeink megítélésében is jelen vannak, bár egyre kevésbé számítanak, mert – ahogyan írjátok – lehet naggyűlések jövendő helyszínévé alakítani egy kisváros egyik legszebb terét. Csak azért, mert a politikai akarat megteremtődött hozzá, a meglévő kevés szellem csatlakozott, s a többi meg nem számít.

De mondjátok inkább Ti, hogyan gondoljátok. Figyelek.

Josephin