Mi ez a nagy csönd? Mindenki csak olvas, s nem ír? Ez is valami. Salvador és Cen-si azért beszélgetett kicsit. Tényleg a vallás az, ami ennyire csöndet fakasztott? Vagy már unjátok az egészet, s azt mondjátok, fejezzük be?

Ezt is lehet. Itt mindent lehet, mert itt demokrácia van. Nem kívánom rátok erőszakolni magam, s azt sem kívánom, hogy minden vak egyetértéssel történjen.

Nem írok hát a bugyijaimról sem, a férjemről sem, és nem lesznek újabb erotikus történetek sem. Majd imádkozom, hátha jobb kislány leszek így. Csak halkan, magamban, hogy ne zavarjam meg ezt a csöndet.

Úgy látszik, már tudtok eleget, ennyi volt. Az indulatok elcsitultak, a beletörődés napjai, hónapjai, évei következnek.

Tényleg felesleges az eddigieket ismételni, újabb információk pedig nem lesznek. Úgy látszik.

Én azért örülök, mert megmutattátok, van oroszlánkarmotok is, van itt Cegléden szellemi erő, mégha olykor bátortalan is, mégha olykor gyenge is.

Én tiszteletben tartom a csöndet is. Mert akkor halljuk meg a másikat. Akkor hallhatunk meg önmagunkban eddig soha nem hallott hangokat. S ez így van jól.

Josephin