Kedves Vérnyúl!

Igyekszem felnőni Hozzád, bár olyan magasra tetted a mércét, amelyet egy szőke már csak alulról tud nézni, „átugrani” aligha. Örülök, hogy pezseg a blog, de jobban örülnék, ha nem egymás ellen irányulnának a szellemi párbajok, hanem előbbre jutnánk közös dolgainkban.

Nagyon szeretném, ha „idekeveredne” egy közigazgatási jogban jártas jogász. Nem azért, mert nem hiszem el, amit Amnézia írt, hanem felvilágosítana bennünket (legalábbis engem), hogy tényleg ennyire katasztrófálisak a mi törvényeink, vagy csak én nem tudom szőke fejemmel összerakni a dolgokat úgy, hogy értsem is. Utóbbi variáció sem kizárt.

Huszonhárom ember. Jelen pillanatban itt tartunk. Huszonhárom általunk választott ember. Pontosítok. Nem mind általunk választott, hiszen a listák felállításába csak a pártok szólhatnak bele. Tehát azért lehet például már hosszú évek óta önkormányzati képviselő Horváthné, mert az MSZP listáján mindig bekerül a testületbe, egyéniben (ha jók az információim), még soha nem nyert.

Tehát itt van huszonhárom ember, aki törvényi felhatalmazással, s a mi közreműködésünkkel tavaly október óta irányítja (s most kissé finoman fogalmaztam) Cegléd város életét. Nehéz örökséggel nyakukban, ezt azért tegyük hozzá, bár sokan ott ülnek most azok közül, akik a nehéz örökség „előállításában” az elmúlt években aktívan (vagy csak bambán bólogatva, melegedve) közreműködtek. Ha megnézitek, elolvassátok a testületi ülések jegyzőkönyveit (s ezt érdemes a könyvtárban megtenni, mielőtt antikvárium lesz belőle), az épp huszonhárom aktuális képviselő közül mindig volt néhány, aki vitte a prímet, aki irányította a többieket, aki mozgatta a szálakat, aki vezérelte a folyamatokat.

Kérdések:

– Hogyan tudott ilyen csönben lepattanni Sós János és Balogh Edit, a volt polgármester és a volt jegyző? (A helyi Fidesz nagyjai gyakran kommentálják az országos politika begyűrűzését önkományzati szintre is – bár ezt nyilván nem tennék, ha Orbán király fején lenne a korona , de arról soha semmiféle információ nem került napvilágra, vajon mi történt az elmúlt négy esztendőben – s most hagyjuk a belsőellenőrzés szakavatott dokumentumait –, amikor ugye szintén képviselő volt a Kovács Gábor is, a Takáts László is, az MSZP-sek, CEFETesek zöme.)

– Mi ez a „kórházat nem adjuk” közfelkiáltás, miközben ugye olvastuk a kommentet a Hospit Medical Kft.-ről. Tehát huszonhárom ember ennyire hülyének néz negyvenezret? Szellemi termék, jogvédelem, meg egyebek, semmiféle versenyhelyzet? Ki lesz a huszonhárom közül, aki ezt elmagyarázza a tudatlan köznépnek, leginkább nekem?

Ivónak igaza van, a Fidesz most fizet. Erre én azt mondom, fizessen, csak ne a mi bukszánkból, ne a mi bőrünkre menjen a vásár, ne hozzanak védhetetlen, megmagyarázhatatlan döntéseket, s ne adósítsák el még jobban a várost.

Szeretnék valaki olyannal kommunikálni itt a blogon, aki végre elmagyarázza nekem, az önkormányzati cégek mitől nem nyereségesek. Ha nem jól dolgoznak, csak veszteséget termelnek, meg kell szüntetni őket, össze kell vonni őket, át kell alakítani őket. Szintén láthatjátok a testületi ülések jegyzőkönyveiben, hogy a teljesen hasztalanul megépített ipari parkot működtető társaság, a Mobilpark Kht. – élén a nagyon kreatív ügyvezetővel, Nyári Tiborral – fő tevékenységi körét munkaerő-közvetítésre módosította az új testület. Egyéb tevékenységi köre természettudományi, műszaki kutatás, fejlesztés, valamint szociális ellátás elhelyezés nélkül. Mi a haszna, mennyi hasznot hajt a társaság. Ezt nem tudjuk. A városnak szerintem semmit. Ilyen erővel én is mehetnék hozzájuk alaklmazásba jó fizetésért természetet, tudományt kutatni. Annyit talán én is értenék hozzá, s annyi hasznot én is hajtanék.

Most nem veszem sorba az összes önkományzati céget, de majd sor kerül rájuk később.

Tehát a huszonhárom ember az önkormányzati cégekbe is bekerült valamikor régebben (most nem tudom, így van-e még), felügyelőbizottsági tagként. Kovács Gábor Sós János helyett most elnöke a szennyvízcsatorna-építést vezénylő Víziközmű Társulásnak (vagy mi a neve, nem is tudom pontosan.) Biztosan társadalmi munkában. Egy négymilliárdos üzletnél ez egy jó beosztás. Nagyon jó.

A kórház sem lesz majd annyira veszteséges, ha a Bobál úrék „szellemi terméke” alapján fogják működtetni, de majd meglátjuk, ha egyáltalán eljutunk addig.

Én is hiszek a csodákban. Lehet, hogy nem szabadna, de még mindig hiszek a csodákban, szeretem a meséket. Csak azt nem szeretem, ha nem én választom ki a mesét, s ha a csoda helyett csak szemfényvesztés történik.

Huszonhárom ember, akiből a többség csak rábólint, megnyomja a gombot, s tartja a markát. Mert a jutalom biztosan nem marad el, bármennyibe is kerül. Bármibe is kerül.

Várom azt a jogászt. Nagyon várom.

Puszi

Josephin