Kell folytatni. Persze Meggyvágó Madárnak tökletesen igaza van (én sem állítottam mást soha), nem csak jók, és nem csak rosszak vannak, a tömeg szürke és arctalan (lásd a blogot), s van kevés nagyon jó, és kevés nagyon hülye. S ezzel nincs is baj, ilyen volt mindig a világ, csakhát a világnak vannak olyan részei, ahol a nagy szürke tömeg nem ennyire arctalan és nem ennyire szürke, s nemcsak választási kellékanyag...

De ezt hagyjuk is. Ahogyan nincs hír a Kannabálról, így sokszor nincs hír másról sem. (Elgondolokodom gyakran, hogy mennyiszer kellemesen érintene, ha élvezhetném egy kicsit a „sikert”, s felfedhetném magam, őszintén, kulturáltan beszélgethetnék bárkivel, s nem csak a találgatások során hírbehozottak tennének szert erre a „kétes” dicsőségre. De ez még nyilván messzebb van.)

A romákra visszatérve. Más kultúrkör, iskolázatlanság, igénytelenség... Egy jó szociológus biztosan pontosan tudná definiálni, hogy mi is a baj. Mert baj van, az kétségtelen. Én leginkább azt látom problémának (s ezen talán hamarosan fognak változtatni), hogy a magyar segélyezési rendszer rossz. Valóban egyetértek azzal én is, hogy a családi pótlék ellentételezése minimum az, hogy a gyerek jár óvodába, iskolába, ez a minimum, bár ennél több is kellene a szülő részéről, az egyéb segélyek kifizetése meg közmunkához kötött legyen. (Most abba ne menjünk bele, hogy technikailag hogyan is nézne ki, ki viselné a költségeket, a végrehajtás, az ellenőrzés, stb. terheit...)

Ferenczy doktor írta, hogy az igényt kell kialakítani, a gyerekeken keresztül kell megragadni a fejlődést, amiben ugye van valami, csak ha ehhez a szülő nem partner (még bizonyos kényszerítőeszközök alkalmazásának hatására sem), akkor a pedagógus tehet bármit, lehetnek az oktatáshoz kapcsolódóan bármiféle jogszabályok, az eredmény nem lesz kielégítő. (Arról meg ne is beszéljünk, hogy az államigazgatási szerveknek, a rendőrségnek, az iskoláknak, az önkormányzatoknak mennyire együtt kellene működni, s nem a látszatmegoldások szintjén.)

Valaminek történnie kell, ez biztos, de sem a szegregáció, sem az integráció nem megfelelő megoldás. A hátrányos helyzetű, halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek esetében (s ez a roma kisebbségnél vastagon fennáll), sok pénz, talpraesett szakembergárda, minden szinten együttműködés és nagyon komoly elhatározás szükséges.

Lesz ilyen valaha is? Nem tudom.

Ferenczi doktor nyilván belátja, az az írás nem volt kellően előremutató, amit meg mutatott, az meg nem volt eléggé komoly, felelősségteljes politikushoz méltó. És csak ennyi. Ő nyilván ennél sokkal jobbat is tud. Megvárjuk.