Könyvtár. Szent hely. Aki a könyveket becsüli, tudja, szent hely. A gazdaságosság oltárán feláldozni nem bölcs döntés.
A helyi fideszes vezetés kemény tökű gyerekek gyülekezete (s most alányokról ne is beszéljünk). Megmutatják, hogy mit nekik minisztériumi ajánlás (főleg ne egy szemét MSZP-s minisztérium dirigáljon a mindentudó Fidesznek), tehát megmutatják, hogy megcsinálják.
Mi a döntés logikája? Tőlem ne kérdezze senki! Nem tudom. Gazdaságossági szempontok nem motiválhatják a döntést. Még Dr. Fülöp Hajnalka sem volt elájulva ettől az újabb ötlettől. Én sem vagyok.
Lűr István megkapja a kegyes időt, engedik nyugdíjba vonulásáig kirakodóvásárok szervezésével foglalkozni. Igazságtalan vagyok. Mást is is csinált. Például átvett egy Gubody díjat. A többit meg megszervezték a kollégái.
Ki lesz az összevont intézmény vezetője? Nyilván a könyvtár jelenlegi vezetője, ki elvhű (vakhű) embere a helyi vezetésnek. Teljesen mindegy, hogy szakmailag a két intézmény nem összevonható. Jó pályázatot fog írni (a legjobbat, nyilván, Wass Albert idézet is lesz benne, meg magyarságtudat, meg minden, amivel mostanság Cegléden pályázatot lehet nyerni!).
Annyira nagyon szeretném pedig azt leírni, hogy egészen jól próbálják kihúzni a slamasztikából a várost, amelyet a dicső MSZP-s vezetéstől örököltek, de ezekkel a kisstílű politikai kalandorságokkal lenullázzák mindazt a jót, amit tettek. Sajnos ilyen a világ. Nem az eredmények számítanak, hanem a melléfogások.
Teljes undorral figyelem, ami a nagypolitikában zajlik. Számomra hitatltelen emberek szórakoznak egy ország lakosságával. MIt lehet tenni? Nem tudom. Talán nekem is alakítanom kellene egy gárdát. A józanság, az emberség, a törvényesség, az igazság gárdáját. Ugye milyen nevetségesen hangzik? Mintha az űrbe kiabálnám.
Gaskó Istvánról olvastam anyagokat. Tudjátok, a Liga-főnök, a sztrájkman, a csúcsvasutas.
Mondjatok nekem ma Magyarországon egy hiteles politikust!!!! Legalább egyet. Ha tudtok.
Én nem tudok.
Ha a Ványi Zsoltot meghagyják a Sportcsarnokkáefté élén, az talán jó döntés lesz. Talán. De nem lehet mindent a gazdasági mnidenhatóság szemüvegén keresztül szemlélni. Amikor ez – a bizonyos dolgokban nagyon komolytalan – önkormányzat komolykodni próbál, az katasztrófa.
Egyszerű dolgokat sem tudnak elintézni, szégyen, amit a Kozma Attila művel a Várkonyiban, szégyen bizonyos szempontból a Táncsics új vezetésének szakmnai tudása, de van Mikebudánk, meg fürdőnk, meg kórházi átszervezés, meg PR!, miközben a könyvtárat összevonják a művházzal, s lelkesen tapsikolnak a haditechnikai élménypark ötletének...
Miért nem tudunk normálisan kommunikálni? Miért lehetséges, hogy ez a világ, az a magyar valóság nem azonos magyar mondatok körül folyik, hanem valahol egészen máshol az éterben? Nem a szélsőségek visznek előre minket, hanem a gondolkodás, az együttgondolkodás, egymás megértése.
Talán ha a KOrondi úr Wass Albert mellett olvasna Tamási Áront, vagy Szilágyi Domokost is, akkor talán ma más a helyzet. Bár lehet, hogy olvas. Csak az nem fér bele a politikába. Mert az emberi. S innentől kezdve értek mindent.
Sajnos.
Josephin
