Az – sajnos – várható volt, hogy kifullad a blog írás, illetve a hozzászólás. Ennek oka renkdkívül egyszerü. Amiért olvashatatlan a Kék Újság is. Nincs a városban annyi szellemi erő, hogy azt írás készséggel, tartalommal megtöltse, erre a sorsra jutott a blog és valójában a város közönségét nem is nagyon érdekli a közélet. A város közönsége el van magával, el van a kis sorsával. Nem is érti, hogy a feje felett mi történik, de valójában a mindennapi életét nem is érinti, illetve úgy gondolja, hogy azt befolyásolni úgysem tudja. Tudjuk, hogy ebben tévednek, de meggyőzni nem lehet őket. Persze komoly közgazdasági ismeret és információ kell ahhoz, hogy valaki felismerje, hogy a csatornaépítéseket milyen panamák kísérik. Feltehetően Cegléden is.
Ami a várost illeti még: nincs ez a város kitalálva, senki sem tudja, hogy ennek a városnak milyennek kellene lenni. A (vissza)fejlődés iránya me, kátszik. Senki sem akar ezen elgondolkozni, főleg azok nem akiknek ez lenne a dolga. Javaslatban is hiány van. Erre lett volna jó (többek között) ez a blog, hogy ilyen hozzászólások szülessenek. Nem születtek, sajnos! Az egyzerű városlakó és hozzászóló nem is érti, hogy hogyan lehet tönkre tenni egy iskolát rossz igazgató választással. Erre jó példa a Várkonyi esete, ahol egy igazgató ámokfutását nézhettük végig tobb éven át, de azért a jó tanárok továbbra is jól tanítottak és eredményesen. Hiszen a Kozma most is ámokfutásban van, csak egy kicsit bele kellene pillantani az iskola életébe... Ugyanez érvényes a Táncsicsra is. A Nagygyőr a nemtörödömségével (ennek lett jutalma a képviselői hely, nyugdíj kiegészítésképpen...ez is mutatja a pártok felelősségét. Mutatja, hogy milyen ”komoly megfontolások” alapján jelőlnek képviselőnek embereket, akiket aztán a lakosság jobb híjján meg is választ) teljesen lezüllesztette az iskolát, tehát R. M. már nem sokat tud rontani rajta, de az ott tanító tanárok (már aki komolyan vette saját magát és a munkáját) mégis jól elvégzeték a dolgukat. S ha valakinek a gyerek jó tanár(ok)hoz járt iskolába az nem vette észre, hogy milyen nagy baj van. Mint hogy a város vezetése legalább 10 éve szemethuny afelett ami a Táncsicsban történik, illetve nem történik. Aki kiváncsi R. M. ”eredményes” munkásságára az nézze meg, hogy milyen eredmények születtek a Budai úti iskolában. Drámaiak!! Ennyit mára, kedves josephin!

Az előző levelemből kimaradt, hogy a Hortobágyi nem drága szerkesztő volt Ceglédnek, hanem rossz szerkesztő. Politikailag súlyosan elfogult, ami nem tett jót a lapjának, ezért lapja múló rosszullét volt Cegléd sajtótörténetében. A Kék Újságért pedig kár, ott sincsenmek újságírók. S egy nyelvtan tanár szerkeszti a lapot, aki nem ért a szerkesztéshez. S olyanok jutnak állandó szerepléshez benne mint Surányi ”professzor”, aki irni sem tud, de a professzori címet használja és használtatja másokkal is. Szeretném tudni, hogy mikor és hol nevezték ki egyetemi tanárnak (ami a professzor szinonimája) és az melyik Magyar Közlönyben jelent meg, hiszen ha valakit egyetemi tanárrá kineveznek annak neve megjelenik a legközelebbi MagyarKözlönyben. Ha valaki tudja irja meg...

Nemrégen találtam rá a blogra, akkor érdekesnek, izgalmasnak találtam, mára inkább vitafórumot csináltál belőle. Ráadásul politikait, az pedig kismillió van a neten. Én biztatnálak a folytatásra. Ne foglalkozz a hozzászólásokkal, legalábbis ne ennyit. Inkább írj a napjaidról, a hangulatodról, és kritizáld a városban történteket, ahogyan eddig is, ha van mit. Tedd színessé, vigyél bele erotikát....Szerintem.

Kedves Simon Emil!
Mi a jobb? Valaki gyengécskén ír, de ír. Vagy valaki jól ír, de ez nem derül ki, mert nem teszi. A főszerkesztő a beadott anyagokból rakja össze az újságot, a be nem küldött kéziratokat nem tudja gondozni. De te ezt úgyis tudod tapasztalatból.

Kedves Ivó! Sajnos nem tudom, bárcsak tudnám..., és ha nincs kézírat akkor nem kell megjelentetni a lapot. Vagy esetleg utána kell menni a kézíratoknak. Meg kell rendelni kézíratokat! Vagy át kell adni a főszerkesztői széket olyannak aki ezt meg tudja szervezni, esetleg maga is ír és akkor mindjárt több szerkeszteni való van?!?!

Kedves Simon Emil!

Ma a bulváros-győzikés időkben egy városi újságnak az országos lapok, az országos televíziók, és az internet kínálta információkkal kell felvennie a versenyt. A kiadás és a terjesztés költségeit kellene előteremtenie a lap árából és a hirdetésekből. Nézd meg mekkora hirdetési újságdömping van ma a postaládádban, a tv-ben, és mindenütt. Gyakorlatilag a pénzügyi ellehetetlenülés szélén van az egyetlen hetilapunk. Valaki azt írta ezeken az oldalakon: egy magára adó városnak van tv-je. Én hozzáteszem: és újságja. Persze van az önkormányzatnak Ceglédi Hírmondója, van egy időszakos kiadvány a Gerjepart, és a politikai szervezetek is időnként bedobálják az újságjaikat. Kimúlt a dicstelen Képes Korzó. A Gerjepart kevesekhez jut el, a többit inkább nem „méltatom”.
Amit felvetsz: „Meg kell rendelni kézíratokat! Vagy át kell adni a főszerkesztői széket olyannak aki ezt meg tudja szervezni, esetleg maga is ír és akkor mindjárt több szerkeszteni való van?!?!”
Nos pénz nélkül bármit megrendelni nem szokás. A helyet átadni át lehet, de kérdezem: kinek?
Ki dolgozik jobban a csőd szélén, és hol vannak az általam is hiányolt írni tudó emberek?
Hol vannak akik csak blogban – név nélkül – nyilvánítanak véleményt (velem együtt), akik a pálya széléről (és legtöbbször utólag) kiabálnak be: nem így kellett volna!
Nézzünk magunkba mindannyian: nem szeretjük a politikai szereplőket, sokat anyázzuk őket. Ők nyíltan felvállalják arcukat, felvesznek egy pártpolitikai szerepet, jól – rosszul döntenek helyettünk (erre van felhatalmazásuk). Villognak a pozitív dolgokkal, takargatják a „csíkos” ügyeket, és némelyik egyéb ostobaságot is elkövet. Az átlagpolgár sóvárog a legendásan soknak hitt juttatásaikért, irígyli a hatalmi pozíciókat, szidja őket, és nem tesz semmit a közért. Legfeljebb a partvonalon kívülről bekiabál. A legtöbben még ezt sem. Ezt a legkényelmesebb.

Ugyan elhatároztam, hogy nem szólok bele többet a nagyok dolgába, de csak nem bírom ki...
Nem tudom, más miért hallgat, miért nem mondja el a véleményét, de gondolom, hogy hasonló okokból, mint amilyenből az én elhatározásom megszületett.
Mégpedig azért, mert nincsenek a blogon tények, nincsenek a blogon felmerülő kérdésekre válaszok. Néhány eszmefuttatás, rövid kis adok-kapok, aztán kész.
Majd ha lesz, aki válaszol, akkor kérdezek (kérdezünk), de addig minek.
Bocs.
Azért maradok hűséges olvasó!