Üdvözöllek Benneteket!

Fáradt vagyok és nyűgös a hosszú utazástól, ez az eső pedig teljesen elrontaná a maradék hangulatomat is, de mégsem. Olvastam bejegyzéseiteket, s örülök, hogy itthon vagyok.

Először is. Charonnal és a többiekkel értek egyet. Fejezzük be a Táncsics ügyét, az önkormányzatnál süket fülekre talált minden érv. Nincs mit tenni. Amit a Bathó Zolival művelt az ismeretlen, azt végképp elítélem. Véleményt lehet mondani, de ez a stílus nem helyénvaló, saját otthonában bárkit is zaklatni, nem támogatható megoldás. Ezzel kapcsolatban csak annyit mondanék, valamikor a Várkonyi, a  Kozma Attila esetében is azt mondták egyes önkormányzati képviselők, hogy esélyt kell adni. Most is elhangzott már ilyen. Reméljük, nem az lesz az eredmény, mint a Várkonyinál, bár nekem azért vannak kétségeim, de ez maradjon az én véleményem.

Kedves Sturmgesutz!

Nem tudom, mit jelent a neved (majd egy német nyelvben járatos hozzászóló meg fogja mondani), de érdekes élmény volt soraidat olvasni. Nem kívánok Veled vitatkozni, mert az egyéni meggyőződés számomra szent, amíg nem akarja bárkire is ráerőltetni magát, viszont némely gondolatodat szeretném kiigazítani, ha nem sértelek meg vele.

Sejtem, hogy személy szerint kire gondolsz, de ki kell ábrándítsalak, én nem költöm a Te adóforintjaidat, és a másét sem, mert saját pénzemből és lelkesedésemből „irkálom magasröptú hangulatkeltéseimet”, valamint valószínűleg a többiek sem a Te adóforintjaidra ácsingóznak. Azok nem mi vagyunk, akikre Te gondolsz. Az álnevek használatát a blogon már rég kitárgyaltuk, s ha nincs gondod a szövegértéssel, akkor ezt a témát most le is zárhatjuk.

Egyébként nem kívánok a nép hangja lenni, ahogyan látod, a „népnek” van saját hangja, saját véleménye, s ha kellően figyelmesen olvastad a blogon megjelent bejegyzéseket, akkor ez a hang ugyan sokszor keserű, de kulturált, és emberi. Olyan hang, amely nem elégszik meg az általad is emlegetett képviseleti demokráciával (bár Te nem teljesen így fogalmaztál), hanem vélményt formál a mindennapi ügyekről, gondolatokat közöl, tisztességet és emberséget sugároz. Valószínűleg nem feltűnési viszketegség az oka, hanem a Cegléd városért való aggódás, a törődés.

Abban igazad van, a választópolgárok azért akartak változást, mert elegük lett a Sós János féle „demokráciából”, a blog meg azért jött létre valamikor, mert nem ezt vártuk az újonnan felálló, s egészen mást igérő testülettől. Nyilván nem a jobboldalisággal van a baj (mint ahogyan nem is a baloldalisággal), nem a keresztény értékrenddel, de azért szívesen venném, ha bővebben kifejtenéd, mit is értesz keresztény/keresztyén értékrend alatt, vagy számodra mit jelent a nemzeti összetartozás.

Én azért figyelmedbe ajánlanám a blog régebbi oldalait, ahol már beszéltünk arról, mivel nem értünk egyet, akár az országos politikáról, akár a helyiről légyen szó.

Én sajnálom, hogy nincs közmegegyezés, akár az országot nézzük, akár Cegléd városát, sokan, mint Te is, az érzelmeikkel akarják irányítani a világot. Ennél több kell, mert döngetheted a melledet, de ettől Te nem vagy jobb magyar, szeretheted a helyi önkormányzatot, ettől még ők rossz döntéseket is hoznak, szidhatod a jelenlegi kormányt, ettól még ők sem fognak jobban dolgozni. A Fletón számon lehet kérni sok mindent (mint éppúgy Orbánon is), de a helyi önkormányzat döntéseit sem kell feltétlen fejbólogatással és tapssal kísérni, ha nem értünk egyet.

Engem nagyon elszomorít, hogy itt tartunk, és sokadszor írom le, nem az árpádsávos zászlóval van a baj, hanem aki, ahogyan, amiért lobogtatja. Itt a blogon már beszéltünk Deákról, Kossuthról, ha jól emlékszem, Széchenyiről is (bár ez nem biztos). Nagy nevek, valószínűleg a mostani politikusainkról ennyi idő távlatában nem fognak ily elismerően emlékezni. Az emlékezés pedig nagyon fontos. Akár Trianonról, akár a háborúkról, akár a hősökről és az áldozatokról legyen szó, ám én azt gondolom, Nagy-Magyaroszágnak a térképe nem a Kossuth-erkély alá való. Máshol van helye, de ott, szerintem, nincs. De erről majd biztosan elmondja a véleményét mindenki.

Sem sunyinak, sem alattomosnak nem gondolom magamat, mint ahogyan a blogon megszólalókra sem ez jellemző. A hatalom nem méltat szóra bennünket, bár a feltett kérdéseinkre valóban nehéz lenne válaszolni, mint ahogyan Neked sem sikerült indokokat, érveket felsorakoztatni. A politikai hovatartozásoddal meg nem tudunk mit kezdeni, meg nem is akarunk, mint ahogyan az elején írtam, tiszteletben tartjuk. De ha ezen felül esetleg lennének újabb gondolataid, szívesen látunk Téged is a blogon.

(Most pedig ledobálom magamról a ruháimat, s befekszem a kádba. Remélem ez azért nem olyan nagy probléma.)

Üdvözlettel:

Josephin