Ha én nem írok, akkor senki sem ír?

Holnap, akit érint, vegye fel a szép ruháját, a legszebbet, mert nagy emberek társaságában lesz. Vegye elő a legszebb mosolyát, mossa meg a kezét, mosson fogat, tegye fel ékszereit, előtte menjen el fodrászhoz...

A beszéd alatt ne grimaszoljon, ne nézze a plafont, ne nézzen csúnyán. Ha lehet, ne nézzen sehogy.

Amikor majd kezet kell fogni, akkor nézzen a szemébe annak, akivel kezet fog, rendesen szorítsa meg a kezét, köszönje meg szépen a díjat. A Földi úr, vagy a Tótin persze úgy fog tenni, mintha személyes érdemük fűzödne a díjhoz, de ezt nem kell lereagálni. Köszönjétek meg szépen. Kérdezni valószínűleg senki nem fog semmit. Az ünnepség után, ha lenne valamilyen megvendégelés, akkor kulturáltan mosolyogjatok, óvatosan csipegessetek, s a pezsgőt ne igyátok meg rögtön, nehogy azt mondják, na, ezek a pedagógusok milyenek.

Lehetőleg csak azzal beszélgessetek, akit jól ismertek. Amikor kiléptek a városháza ajtaján, akkor kezdhetitek el mondani a magatokét. Csak hallkan, vayg magatokban. Figyelni fognak benneteket, tehát viselkedjetek. A ti ünnepetek, de a díjakat ők adják. Az sem baj, ha vissza tudtok mosolyogni. ennyi belefér. Ennyi bele kell, hogy férjen.

Sok sikert. És mi is gratulálunk!

Josephin

(Ja, azt elfelejtettem, holnap a Táncsicsban a rendkívüli értekezlet a pedagógusnap alkalmából lesz. Árpádnak az utolsó, a Réthi Marinak (itt) az első. Biztosan szép ünnepséggel készülnek. Vagy tévednék?)

– Volt egy kollégám valamikor, egy férfi. Egyáltalán nem volt jó pasi, de a csajok mindig bedőltek neki. Jó humora volt, de nyers és agresszív. Sokan mondták, ne higgyek neki. Sokáig próbálkozott, bevetette a férfi csáberő összes fegyverét, de hajlíthatatlan voltam, egyszerűen azért, mert nem tetszett. Aztán valamin összevesztünk, a főnök előtt, ráadásul nekem lett igazam. Mindenütt, mindenhol betartott utána, ízléstelen pletykákat terjesztett rólam, hazugságokat, összeboronált minden férfivel, s azt híresztelte, lefeküdtünk, s nem vagyok jó az ágyban.

Ma ő egy cég vezetőhelyettese. Utálja mindenki, a nők rettegve menekülnek előle. De a munka megy. Zsarnok és hajcsár. Azt hiszi mindent megkaphat. Áll mögötte valaki. Mert ma csak akkor lehet érvényesülni, ha állnak mögöttünk. Nem érdekes, milyenek vagyunk, mit tudunk. Érdekből állnak mögénk, mert onnantól kezdve mi is védjük támogatónkat. Vagy csak szexuális indíttatásból állnak mögénk, mert azt gondolják, azt is megtehetik. Sokan gondolják azt, hogy mindent megtehetnek. És majdnem igazuk van. Most talán még így van. Most talán még a nők „megengedik”, hogy hájas, szőrös férfikezek kotorásszanak a bugyijukban. Most még nők elérik a dekoltázzsal, tangával, áttetsző ruhával, hogy haladjanak előre. Üzleti alapon működik ma még a világ. Ha te adsz, én is adok. A mérleg ritkán van egyensúlyban. Van aki többet, van aki kevesebbet nyer. A többség meg szinte semmit. –

(Nagyon sajnálom. Én sajnos még „remélhetőbbé” sem tudom tenni a világot. Pedig szeretném.)