Örömmel értesítek mindenkit, hogy már nem vagyok egyedül! A fenti blogcímen megtalálhatjátok az újabb hozzászólót, s érdemes odaklikkelni!
Már teljesen magam alatt voltam, a férjem már lassan tizennégy napja külföldön van, és még tíz napig nem jön haza. Álltam a zuhany alatt, folyattam magamra a forró vizet, s már majdnem ott tartottam, hogy maszturbálni fogok elkeseredésemben, amikor elfogyott a meleg víz. Kijózanítólag hatott rám.
Ez a kijózanodás ráférne másokra is. A héten hallottam, hogy a Táncsicsban továbbra is zajlik az élet. A módszer „Kozmás”, de biztosan nem fog odakozmálni. A sokat szidott Sós János és a piros színű régebbi városvezetés módszereit a narancsosok is átvették, Nagygyőr Árpád igazgató pedig hihetetlen tehetséggel már sokadszor múlja alul magát. Kivénhedt fideszesként nem átall szembemenni saját embereivel, saját tantestületével, gátlástalanul nekiront bárkinek, aki nem az ő elképzeléseit támogatja. Somodiné szerezte meg a tantestület támogatását (65 %), Réthi Budai úti Mari csak 30 %-ot kapott. Mit akar Nagygyőr, Földi és a többi tótumfaktum. Vagy ez sem számít, éppen úgy, mint valamikor a Várkonyi és Kozma esetében?
Salvadorral tegnap többszöri e-mailváltás után jöttünk rá, hogy az emberek még mindig félnek, még azt sem merik felvállalni, hogy az internet leple alatt fogalmazzák meg véleményüket. Persze blogjaink még alig ismertek, de ahogyan nézem a statisztikákat, napról napra többen olvassák az írásaimat, és Salvador is azt mondja, egyre többen találnak rá. Így van ez rendjén, s talán eljön hamarosan az az idő, hogy egyre többen hozzá is fognak szólni, nem csak e-maileket küldözgetnek, bátorító vagy épp mocskolódó tartalommal.
Szóval, hajrá Cegléd! Jaj, nem is így akartam írni, nehogy fideszszimpatizánsnak tűnjek még a végén. Én nem tartozom egyik táborhoz sem, úgyhogy jobb lesz, ha engem szerettek, s nem a pártokat!
Még jelentkezem!
